Lakodalmak

A lakodalom ma is nagy esemény akár csak régen. Nagy előkészületet igényel. A kis lakodalommal felérő csigacsináló után, ahol tánccal "taposták  el a csiga végit, hogy ne bomoljon", jött a lakodalom előestéje, ezt régen síróestének nevezték. Itt volt a legnagyobb és a legjobb a mulatság. Azért hívják síróestnek, mert a leány és a legény még utoljára kisírhatja magát a házasság előtt.

A rákövetkező nap az esküvő napja. A menyasszony házától mentek a vőlegény házához, ahol vacsorával várták a népet, majd a vacsorát igazi mulatság követte. A vacsora után közvetlenül a vőfély asztalbontás után sortáncban kísérte fel a jelenlevő asszonyokat sortáncra.

Érdekes mozzanat még a szitatánc. Estére a vőlegényes házhoz vitték a menyasszonyt. Ott először a vőlegény táncolt a menyasszonnyal. Ilyenkor általában megtréfálták őket. Az ügyesebb férfiak ellopták a háziasszony szitáját és loptak mellé gyertyát vagy mécsest. Majd közelmentek az ifjú párhoz és a gyertya világánál a szitán keresztül igyekeztek megnézni, hogy nem "kaptás-i a vőlegény lába". Kaptásnak az olyan jószágot, lovat nevezték, amely a lábait kapkodja, csámpásan megy. A háziasszony bosszúságára néha sikerült eltörni a szitát. De volt olyan, hogy a kíváncsiskodó hanyatt esett, erre a násznép nagyot nevetett. Ezzel is szórakoztatták a vendégeket. Akkor csak az táncolhatott, akit a nagyvőfély táncra hívott és pár lépés után átadott valakinek.

A sortáncot a férjes asszonyok járták, mivel ez az ő táncuk volt. A szakácsasszonyok táncát a főző asszonyok és a felszolgálók legények járták. Sokszor újra kezdték. A levesért, a tyúkért, a sóért, a paprikáért. Ez így órákig is eltarthatott.

Ezután került sorra a hívatlan vendégek tánca, ami a menyecskének szólt. Ezek az emberek maskuráknak öltöztek. Ez mindig nagyon tréfás volt. Gúnyolódó hangú bevezető a vőfélyvers után, ami azzal fejeződött be, hogy:

"Húzatok egy nótát, azt se kedvetekre
Az ördög vigyen el bennetek' örökre."


Ezután megkezdhették a kikent arcú maskurások a táncukat, de a nóta nem volt kedvükre való. Nem tudtak rá táncolni, vagy ha igen akkor is nagyon rövid volt. Mikor végre kívülkerültek a maskurák a házból, a vőfély azt kiáltotta, hogy:

"Szabad a tánc!"


A szabad táncban, csárdásban mindenki szabadon járhatta. Sokszor kis körbe járták összefogódzkodva. A lassút mindig a friss és az ugrós követte. A lendületesebb részeknél gyakran megesett, hogy a férfiak elengedték párjukat és külön táncoltak.

Kontyolás után még ma is a menyasszonytánc következik. A 60-as években a menyecskeruhában történt a tánc, de manapság az újasszony az esküvői ruhában marad, mint régen a századfordulón. Nem sokáig maradt fenn ez az új változatos szokás. A menyecske bekötött fejjel táncolt a vőfély búcsúztatója után, amelyet a menyasszony nevében mond:

"Tekintsenek reám, hogy mily pórul jártam,
Minden szabadságot magamtól elzártam.
Ezt a kedves órát régtől fogva vártam,
Magam úgy akartam, amiképpen jártam."


Emelkedett hangulatban, a lakodalomban gyakran használtak különböző táncszókat. Ezek kis rövid versek, amelyek egy-két sorosak.

A fiatalok: "Mindenki máséval,
Csak én a magaméval."


Ha egy fiatal házasember feleségével táncolt, gyakran kiáltotta:

"Ez a magam szekere,
Ezen járok én Pestre."

Kedvelt kiáltások közé tartoznak még:

"Nem egyforma a világ,
Kinek szoros, kinek tág."

"Ez a világ úgysem sok,
Használák az okosok."

"Kicsi nekem ez a ház,
Kirúgom az oldalát."

Reggelente, lakodalom vége felé járták a verbunkot. Nagy jókedvükben még a mestergerendát is felkapták, mondván, míg a fiatalasszony azt bemeszeli, lesz dolga.

"Míg avval szórakozik, legalább nem unatkozik."

Megosztás közösségi oldalakon
Eseményeink
MAGYAR FALU PROGRAM

Babakötvény

Belépés/Regisztráció




Kiadványaink
Időjárás
Online Pércsi TV
Virtuális séta
Virtuális séta