Mikepércs, Debrecentől 4 kilométerre fekvő község. Az Árpád-korban (XI-XII. században) a Nyírnek nevezett táj, Bihar vármegyéhez tartozó részén alakult ki a Pércs nevű település, melyet a XIV. század közepe után kezdtek Mikepércsnek nevezni, hogy megkülönböztessék a másik Pércs, Bélpércs nevű falutól, mely később az ott szedett vám után a Vámospércs nevet kapta.
A falu az Árpád-kor elejétől templomos hely
volt (mely templom a mai helyén állt), a Váradi püspökség XIII. sz.
végére keltezhető tized jegyzékében már szerepel. A mai négy fiatornyos fazsindelyes templomot 1791-1795 között építették.
Az 1200-as évek előtt a falu egyik részének birtokosa az Ohat nemzetség. A család kihalása után, V. István király 1270-ben a falu másik részének földesurának, Csépának adományozta
a területet. A család felvette a Pércsi családnevet, akik között többen
viselték a Mike keresztnevet. Egyes vélemények szerint a Váradi
Regestrumban 1220-ban szereplő Mika bihari főispánnak neve kapcsolatos a
községgel.
1378-ban a szomszéd falu földesurai a Szepesiek elpusztították a falu nagy részét. A XV. században a közel 280 lakosú falu két részét Kispércsnek és Nagypércsnek hívták. Míg a falu egyik részében sokáig a Pércsi család
maradt a földesúr, a település többi területének több birtokosa is volt
(Uporiak, Szaporiak, Csekeiek, ruszkai Dobók, Szepesiek).
1570. évi felmérések tanúsága szerint a falu, Debrecen után másodikként az országban reformátussá lett.
A török hódoltság Mikepércsnek is mély sebeket okozott. 1598-ban a falu néptelen volt.
1608-ban
Báthory Gábor fejedelem hat elhagyott mikepércsi jobbágytelket,
református magyar hajdútiszteknek adományozott és megnemesítette őket.
Ekkor is többször cserélt birtokost a település, míg végül az erdélyi
fejedelemhez került. Bethlen Gábor fejedelem további nyolcvan református
magyar hajdút telepített le ide. Mikepércs egyike lett az úgynevezett bihari hajdúvárosoknak, a későbbiekben pedig átkerült a Hajdú vármegyéhez.
A
török elleni felszabadító háború ismét nagy károkat okozott a
településen. A XVII. század végén tíz magyar családfőt számoltak össze. A
Habsburg-birodalomban a hajdúvárosok kiváltságait nem ismerték el, majd
a települést 1702-ben Esterházy Pál nádor kapta meg, de a település hamarosan a váradi káptalan birtokába került.
A
XVIII. század közepén a lakosság számát 150-200 főre becsülték. A XIX.
század közepétől a betelepülők révén az eddigi református vallás mellé
egyre több "idegenvallású" került.
A Habsburgok elleni
szabadságharc során 1848-ban a mikepércsiek és a sárándiak közösen
alakítottak nemzetőr századot Sinay Károly százados, és Czérna József
főhadnagy vezényletével.
A világháborúk miatt, immár sokadjára nagymértékben lecsökkent a település lakossága.
Az 1900-as években a fő foglalkozások a földművelés és az állattenyésztés volt, de a hatvanas években már a debreceni üzemekben és gyárakban is dolgoztak emberek.
A Debrecen közelében elhelyezkedő községek már elég korán
kertészkedésre rendezkedtek be. Derecskén hagymát, Monostorpályiban és
Hosszúpályiban salátát, zöldségfélét és paradicsomot termeltek a gazdák.
Mikepércs az uborka hazájának számított
itt Hajdú-Bihar megyében. Mint ahogy a derecskeieket hagymásoknak, a
mikepércsieket "ugorkások"-nak nevezték a környező községek lakói,
amiért ők nem haragudtak, hiszen jó jövedelem volt számukra az uborka.
Sőt régen maguk is szívesen és kedvesen incselkednek a menyecskékkel az
uborkás nótában:
"Lányok, lányok, nektek nyílik a rózsa,
Menyecskéknek a savanyú ugorka.
Akkor lesz a menyecskékre csuhaj jó világ,
Mikor nyílik a savanyú ugorka-virág."
Népköltészete,
folklórja nem sokban különbözött Hajdú-Bihar megye többi községétől. A
Debrecenhez való közelség igen hamar megindította a polgárosodási
folyamatot, mégis ennek ellenére Mikepércs nagyon sok hagyományos vonást
őrzött meg napjainkig.
Fő vízfolyásai: Tócó, Kondoros, Veker, Kösely, Katiér, Szilas.
A település legfőbb természeti értéke a község délkeleti határában található tölgyfa. Ez a szájhagyomány szerint 1000 éves, a szakemberek a korát azonban "csak" 250-300 évre teszik.
A település önálló címerrel rendelkezik,
amely a hajdúvárosi múlt dicsőségére utal. Csücskös talpú, kék színű
címerpajzsban ezüstszínű, páncélozott jobb kar arany szablyát tart,
felette ezüstszínű vitézi nyílt sisak aranyszínű rangjelző koronával,
amelynek a tetején az alap címerkép megismétlődik. A sisaktartók szemből
nézve balról kék-arany, jobbról pedig ezüst-vörös színűek.
Napjainkban Debrecen közelsége meghatározó.
Mikepércs, Debrecen agglomerációs vonzáskörzetében található. A
településen áthaladó 47-es főút hatalmas forgalmat bonyolít le. A községben 4000 fő él, a mintegy 1100 háztartásban.